Ha szeretném a Jobbikot valamihez hasonlítani, akkor a szerelem és a büdös lehelet harmóniájához hasonlítanám. Hogy is gondolom ezt?
Aki volt szerelmes, az biztosan tudja, milyen az, amikor a „lila köd” a szemünkre csúszik, és nem veszünk észre néhány dolgot. Például amíg szerelmesek vagyunk, nem vesszük észre, ha a szerelmünk pukizik egy olyan szagút, hogy még a falak is bomlásnak indulnak. Rá se rántunk, hogy sorozatnézés közben önfeledten orrot túr. Nem érezzük a bukéját, miközben reggelente az arcunkba leheli, hogy „jó reggelt”.
Na de ez a „lila köd” egyszer eltűnik. Úgy, ahogy a szerelem is elmúlik. Aztán elkezdjük észrevenni és elkezdjük érezni ezeket.

A Jobbik ilyen. Először édes szerelem, amíg azt hisszük ez a megoldás. Aztán büdös lehelet, amint rájövünk, hogy ez nekünk nem is jó.
Trianonra és az antiszemitizmusra, rasszizmusra építeni egy párt ideológiáját elég defektes elképzelés. Mondhatjuk, hogy azzal a két dologgal nem értek egyet, amire a Jobbik épít:

1. Erőltetett magyarság

A magyarságuk, a nemzeti tudatunk és érzéseink bennünk vannak. Nem azért lesznek, mert egy párt, csoport vagy néhány személy a nemzeti érzéseinket kihasználva, erőszakosan, nagyhangúan, erőltetve és belénk sulykolva akarja, hogy legyen. És nem is azért, mert néhányan azt harsogják, hogy „Vesszen Trianon”.

Borzalmas volt az a békeszerződés 1920-ban, de kérem szépen, ma 2014 van. Eltelt 96 év. Majdnem száz év telt el és vannak olyanok, akik még mindig ezen rágódnak? Tényleg szomorú dolog volt az ország feldarabolása, a családok szétszakítása, de ma, 96 évvel később már ideje elfogadni a múltat és a tényleges, minden keserűségtől mentes nemzeti tudatunkkal foglalkozni.

Az én házamon ki van téve a magyar zászló. Úgy, mint ahogy ki van téve USA-ban az Egyesült Államok lobogója vagy éppen, mint Franciaországban a francia. Ezért nem tartom magam szélsőségesnek és nem tartom magam olyan nacionalistának, aki csak azért is rovásírással írja minden levelét, mert az olyan magyar, annak ellenére, hogy - a magyarokhoz képest - csak kevesen tudják elolvasni. Egyszerűen magyarnak tartom magam, méghozzá olyan magyarnak, amilyen magyar mindenki más is ebben az országban.

2. Antiszemitizmus, rasszizmus hirdetése

Az antiszemitizmust és a rasszizmust minden formájában el kell utasítani, és én el is utasítom. 2014-ben egy modern korban, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy nép vagy népcsoport elleni utálat fertőzze meg az embereket. Aki mást utál, az igazából saját magát utálja. A megoldás, hogy el kell fogadnunk egymást. Persze, ehhez a másik fél büszkeségének alább adása is szükséges.

Ezek azok a dolgok, amik szerintem nem férnek el sehol, pláne a politikában nem. Vannak mégis olyanok, akik ezzel felelőtlenül szórakoznak. Nem tudok egy olyan pártot komolyan venni, akik csak gerjesztett dolgokat hirdetnek. Számomra  a Jobbik műanyag, amit újra kéne hasznosítani.

...egy hallgatói hang