„Az ember nem más, mint test, lélek és útlevél” 

Egyet értek ezzel az idézettel, de azért néhány szóban mégis csak bemutatkoznék. Egy egyszerű állampolgár vagyok, egy egyszerű tanuló. Az Általános Vállalkozási Főiskola hallgatója vagyok, nemzetközi tanulmányok szakon. Budapesten születtem és azóta is a XI. kerületben, Kelenföldön élek. Több érdeklődési területem is van, de ezen a blogon konkrétan a magyarországi közélettel és a magyar politikával szeretnék és foglalkozni.

A blogom másik célja: segítsem a fiatalokat, hogy merjenek véleményt alkotni. Nem úgy szeretném ezt elérni, hogy ódákat zengek róla, vagy hosszú kifejtős cikkeket írok. Az én rövid véleményem az, hogy kell véleményt alkotni és azt ki is kell mondani. Hiszen, ha akarjuk, ha nem, ha tetszik, ha nem, a politikai döntések határozzák meg a mindennapi életünket.Ha néhányan elkezdenek gondolkodni ezen, vagy azok, akik gondolkodtak már, most mernek majd véleményt nyilvánítani, én azt már sikernek könyvelem el. 

Mivel sokat járom Budapestet, Újbudát és Kelenföldet is ezért természetesen a helyi ügyekkel is foglalkozom majd, hiszen itt élek és szívügyem a dolog, de blogom első néhány cikke főként az országos politikáról fog szólni, visszatekintés gyanánt, aztán rátérek az aktuális hírekre, úgymond akkor leszek majd igazán blogger.

Természetesen nem csak a kormány három éves munkáját fogom ecsetelgetni, hanem az ellenzék próbálkozásait is. Azt viszont be kell látnunk, hogy a Fidesz 2010 óta kétharmaddal uralja az országgyűlést, ami nagy felelősség és nagy hatalom, amit nem használtak elég felelősségteljesen, ugyanis az utóbbi három évben egyetlen ellenzéki javaslatot sem fogadtak el. Így elég nehéz lenne az ellenzék „munkájáról” írni.

Fontosnak találom azt is, azok akik állást foglalnak, vagy oldalt választanak, ne essenek egymásnak csak azért mert éppen más pártra szavaztak, vagy fognak szavazni. Ugyanis az érveket többre tartom az ösztönöknél. 

Ne a politika határozza meg az emberi kapcsolatokat,
hanem az emberi kapcsolatok határozzák meg a politikát.

Én ebben hiszek. Hiszek a magyarokban és hiszek Magyarországban is. Éppen ezért nem csak Budapest a szívügyem, hanem az ország is. Én is úgy gondolom, mint rajtam kívül sok külföldi ország, médium, polgár, és még több magyar választó, hogy: Magyarország rosszabbul teljesít! 

Ugyanis ezt érezni például a pénztárcánkon is. Amennyiben rosszabbul teljesít, az azt jelenti, hogy rosszabb a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, a közbiztonságban és rosszabb minden másban is. Nem másik párthoz, vagy hosszabb időszakhoz szeretném hasonlítani ezt az elmúlt három évet. 2010-et, 2011-et, 2012-t és 2013-t szeretném egymás mellé állítani.  

Őszintén szólva nem értettem egyet a kormány eddigi tevékenységeivel, néhány intézkedésen kívül, de volt egy intézkedés, ami mellett már én sem tudtam elmenni a nélkül, hogy ne írnék róla. 

Ez az Alaptörvény negyedik módosítása volt. Úgy gondolom, hogy elérkezett az a pont, amikor ténylegesen megsértették a demokráciát. Bár eddig is voltak a demokráciát igen sértő intézkedéseik. Egész Európa, Kanada és az Egyesült Államok is elítéli az alaptörvény negyedik módosítását is. Ennek ellenére amit az Európai Unió felszólaló és fejlettebb tagállamai rémtörténeteknek állítanak be, azt a kormány sikertörténeteknek. Sok ország szólal fel a magyar kormány ellen. Sokan vannak az egy ellen. Éppen ezért a mostani írásom fő kérdése a következő:

Ha a nálunk fejlettebb európai és a tengerentúli országok is elítélik a kormány intézkedéseit, akkor nem lehet, hogy a kormányunk 2010 óta újra és újra hibázik?

Végszónak egy idézet Antonio Gala-tól:

"A diktatúra páncélt ölt, mert célja a hódítás; a demokrácia meztelen, mert célja a meggyőzés.”

...egy hallgatói hang